(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)
Nem mondom, egy kicsit többet néztem ki belőle, az öltözéke alapján jóval többre taksáltam. Persze, gyanakodhattam volna, mert meg sem állt rendesen, csak úgy bekérdezett, de azt hittem, tudod, hogy az a könnyed fajta: télen is vékony ruha, vászontetős Audi, örökölt karóra.
– Egy öngyújtót kérek – mondta, és nem gyanakodtam egy kicsit sem. Nem én! (tovább…)
(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)
Parlamenti papi-party
Századok teltek és múltak úgy el, hogy búzadarából készült étkek ünnepe nélkül éltünk!
Vége, vége a rémséges idők durva világának, s itt van végre a csarnok, Országunk Házának kupolája alatt s ezer mester, ezer nagyszerű szakács ügyködik egyre, hogy tejbe vajsárga darát pergetve bemutassa az Étket.
Tüzek lobognak forrón, s holland vaj, svájci tej fürdet magyar búzatöretet. Kanalak százai merülnek vasból, ezüstből, aranyból sőt titánimuból készült csöbörökbe, hogy a lágy és a kemény összetevőt ambróziává kavarják.
Illan a friss tej illata, kecses alpesi riskák nedve, és sűrűn betölti a teret, a kupola termét. Cukor kristályai peregnek vagy méz a Bakonyból csordul a lébe. Ezer meg még tízezer vendég vár már, orruk remeg, ahogy a nehéz illat száll fel, fel!
Hol tétova mozdulatok, hol türelmetlen szavak csendülnek, csak úgy csöpög, csak úgy csurran a nyál, nyelv csettint, gége nyel.
Rottyannak az üstök, fehérbe fagy a nedű a tűz melegében. Feltét is kerül, nem is egy fajta.
Fahéj, dió, mazsola, remegő lekvár várja sorát, hogy a papiba pukkanva pottyanva örjöngő hordává izgassa a sok éhes embert.
És nincs már erő várni tovább: kiskanalak, tányérok kerülnek elő, a tejbekása fehér tavát merőkanál töri fel, trottyan a kása, falja ki kapja, falja ezerrel.
S kinek volt még szívereje egy percet várni, langyosan forgathatja a szájában, ham-ham hallhatja újra lelke fülével, mintha csak anyja tolná a kiskanalat egy távoli múltból.
(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)
Az ebéd utáni Vasas – Ferencváros világbajnoki döntőt, amelyet egyébként Hirtelendi tizenhárom góljával a Fradi nyert meg, a harci színekkel hulla-fehérre festett Mária néni szakította meg. Kiállt az udvarra és a cigifüsttől szitává kopott tüdejéből mindent kiadva elkiáltotta magát.
– Ki üvölt, amikor én beszélek? Ki az az áááállat? (tovább…)
(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)
Ha szembe jön velem egy szöveg, egy blogger vagy egy újságíró szövege, amolyan kis írás, csak úgy valami felületen, arra gondolok, na gyerünk, olvassuk el. Feltehetőleg valaki megírta azt a szöveget, standard betűk felhasználásával írta, feketével fehéren. A szöveg szavaira gondolok, a köztük ütemes egyenetlenséggel feltűnő szóközökre, a pontokra a vesszőkre. Standard olvasnivaló szövegnek gondolom a szöveget, amíg olvasom.