Időrendben

Tehénke a kapitány

Volt egy rövid időszak az életünkben, amikor még sejtelmünk sem volt arról, hogy a matrózkodás mit is jelent valójában. Hogy nem csak annyiból áll, hogy reggel kifekszünk a felső fedélzetre, délelőtt koktélt iszunk a légkondis bárban, délután ebédelünk, éjjel vacsorázunk és alvás helyett is inkább az ágyat próbálgatjuk. Nem gondoltuk volna, hogy egy hajó másként is kinézhet, mint amilyennek a nászutunkon láttuk. (tovább…)

Disznók elé…

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

Nem mondom, egy kicsit többet néztem ki belőle, az öltözéke alapján jóval többre taksáltam. Persze, gyanakodhattam volna, mert meg sem állt rendesen, csak úgy bekérdezett, de azt hittem, tudod, hogy az a könnyed fajta: télen is vékony ruha, vászontetős Audi, örökölt karóra.

– Egy öngyújtót kérek – mondta, és nem gyanakodtam egy kicsit sem. Nem én! (tovább…)

…mert meghalt

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

Nem ereget többet a közös paplan alá, mert kifingott.
Nem jógázik többé a rongyos szőnyegen, mert kinyúlt.
Nem eszik már többet főtt álattetemeket, mert megdöglött.
Nem is szundít többé a jó ebéd után, mert elhúnyt.
Nem ágyaz meg többet szitkozódva este, mert kiterítették.

Nem jön haza többet alkohol-elvonóból, mert elment.
Nem sürget már többé türelmét elvesztve, mert elmúlt örökké.
Nem is üvölt többet vadállat módjára, mert süket, mint az ágyú.
Nem lehel többé kisüstis párát, mert neki már a szenteltvíz.

Nem didereg többet kilyukadt gatyában, mert elfújta a szél.
Nem zavar már senkit, ha rágyújt a hálóban, mert ő maga is hamu.
Nem lesz úgy a kertben soha szép a pázsit, mert fűbe harapott.
Nem kell neki már ibolya sem többet.

A vízhólyagos sántika

Adri barátom hívta fel a figyelmemet erre a táncra.

 

Ismertem már magam is, el is jártam sokszor, de a nevét eddig nem tudtam.

A globalizált világ sajátos népművészeti remekekkel bővíti az emberiség kultúrkincstárát. Mint minden értékkel bíró dolog, a vízhólyagos sántika is az alapokig ér: a testhez, a mozgáshoz, a fájdalomhoz.

A tánc ritmusát szisszenések adják, melyekből fokozatosan kibontakozik a mitikus ‘szameg ige. A táncos homlokát ráncolva ismételgeti a szót, hitetlenkedő tekintete elsöpör a nézők felett. (tovább…)

Valami 003

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

Parlamenti papi-party

Századok teltek és múltak úgy el, hogy búzadarából készült étkek ünnepe nélkül éltünk!
Vége, vége a rémséges idők durva világának, s itt van végre a csarnok, Országunk Házának kupolája alatt s ezer mester, ezer nagyszerű szakács ügyködik egyre, hogy tejbe vajsárga darát pergetve bemutassa az Étket.

Tüzek lobognak forrón, s holland vaj, svájci tej fürdet magyar búzatöretet. Kanalak százai merülnek vasból, ezüstből, aranyból sőt titánimuból készült csöbörökbe, hogy a lágy és a kemény összetevőt ambróziává kavarják.

Illan a friss tej illata, kecses alpesi riskák nedve, és sűrűn betölti a teret, a kupola termét. Cukor kristályai peregnek vagy méz a Bakonyból csordul a lébe. Ezer meg még tízezer vendég vár már, orruk remeg, ahogy a nehéz illat száll fel, fel!

Hol tétova mozdulatok, hol türelmetlen szavak csendülnek, csak úgy csöpög, csak úgy csurran a nyál, nyelv csettint, gége nyel.

Rottyannak az üstök, fehérbe fagy a nedű a tűz melegében. Feltét is kerül, nem is egy fajta.
Fahéj, dió, mazsola, remegő lekvár várja sorát, hogy a papiba pukkanva pottyanva örjöngő hordává izgassa a sok éhes embert.

És nincs már erő várni tovább: kiskanalak, tányérok kerülnek elő, a tejbekása fehér tavát merőkanál töri fel, trottyan a kása, falja ki kapja, falja ezerrel.

S kinek volt még szívereje egy percet várni, langyosan forgathatja a szájában, ham-ham hallhatja újra lelke fülével, mintha csak anyja tolná a kiskanalat egy távoli múltból.

Valami 002

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

Az ebéd utáni Vasas – Ferencváros világbajnoki döntőt, amelyet egyébként Hirtelendi tizenhárom góljával a Fradi nyert meg, a harci színekkel hulla-fehérre festett Mária néni szakította meg. Kiállt az udvarra és a cigifüsttől szitává kopott tüdejéből mindent kiadva elkiáltotta magát.

– Ki üvölt, amikor én beszélek? Ki az az áááállat? (tovább…)

Valami 001

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

Ha szembe jön velem egy szöveg, egy blogger vagy egy újságíró szövege, amolyan kis írás, csak úgy valami felületen, arra gondolok, na gyerünk, olvassuk el. Feltehetőleg valaki megírta azt a szöveget, standard betűk felhasználásával írta, feketével fehéren. A szöveg szavaira gondolok, a köztük ütemes egyenetlenséggel feltűnő szóközökre, a pontokra a vesszőkre. Standard olvasnivaló szövegnek gondolom a szöveget, amíg olvasom.

(tovább…)

Az öregember

Így negyven és ötven között félúton már könnyed esti szórakozásommá vált a meccsnézés. Kevesebb a szenvedély, több a bölcselkedő elemezgetés, mégis szeretek eljárni a “szokott helyre”, baráttal, sörrel ünnepelni egy kicsit a szabadidőt. Tegnap is ballagtam a Zéró felé, és semmi sem volt messzebb tőlem, mint megjósolni, hogy valami váratlan következik. De azonnal… (tovább…)

Ma Gabit álmodta a világ

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

Amikor Gabi akkorára nőtt, hogy lába lett, a föld göröngyein a babig mászott.

Amikor Gabi akkorára nőtt, mint a bab, tenyerébe sodorta róla a vizet és megitta.

Amikor akkora lett Gabi, hogy már a bab volt a kisebb, elültette, hogy versenyezhessenek a növésben.

Amikor a bab olyan magasra nyújtózkodott, mint Gabi, zöld lett, mint amilyen kék a tiszta folyó, mint amilyen sárga a napraforgó, amilyen fehér a frissen meszelt templom. (tovább…)

Ku-Ka-Land

Jó kis ház a miénk, higgyétek csak el!

Az igaz, hogy Manócska mindig intrikál, az a kis Mazsola a perhatból meg mindenkivel jópofizik, de Longleg úr rendet tart, szigorúan viszi az ügyeket. Csinikuty muzsikál, ha elmegy a mentő az ablak alatt és a kert hátsó végében lakók, mint a szellemek járnak észrevehetetlenül ki és be. Csak a kapu nyikorgása árulkodik titokba burkolózó létükről.

Hanem az a heveny kukafetisizmus, ami eluralkodott az utóbbi időben, talán némi aggodalomra adhat okot. (tovább…)

Ma 2015. február 16-a van, hétfő

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

2015. február 15-én hajnalban nagyon sok csillag volt az égen. Most sehol egy csillag.

2015. február 15-én reggel rádöbbentem, hogy a világon egy sor olyan hely van, ahol nem 2015. február 15-e van, vagy volt. Ma, tizenhatodikán, viszont igenis az van. Vagyis az volt valahol egy ideig.

2015. február 15-én délelőttre az emberi faj lélekszáma minden addigi csúcsot megdöntött. Mára már el is felejtettük ezt a számot. Por és hamu vagyunk és fúj a szél. (tovább…)

Kicsi, nagy, Pest, Buda, labda

(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)

 

A Budai Nagy Antal utca sarkán van egy trafik. Budai utca Pesten? Jó, jó, ez nem az a Buda és nem is úgy Budai. Mégis elneveztek róla egy utcát, ha még oly kicsi is. Kis utca nagy névvel, pesti utca budai névvel. Négy sarka van összesen, ennyi az egész. Az egyik saroktól a másikig alig ötven méter, alig két lámpaoszlopnyi távolság, még ha mind a két oldalán is van belőle kettő. Két pár oszlop tehát.

(tovább…)

Egyre csak esik az eső

Alig tíz perccel ezelőtt értem haza a Belvárosból, ahol Londonból hazalátogató barátommal találkoztam. A házhoz közeledve már jó messziről láttam, hogy valaki fedetlen fővel ázik a kapu előtt. Egy öreg ember volt az. A eső végigfolyt hosszú haján, a lucskos tincsek végén csurgókba gyűlt, százágú vízesésként érte el a köpenyét. Mintha engem várt volna. (tovább…)