(Lackfi János “Kreatív írás” szemináriumán készült.)
2015. február 15-én hajnalban nagyon sok csillag volt az égen. Most sehol egy csillag.
2015. február 15-én reggel rádöbbentem, hogy a világon egy sor olyan hely van, ahol nem 2015. február 15-e van, vagy volt. Ma, tizenhatodikán, viszont igenis az van. Vagyis az volt valahol egy ideig.
2015. február 15-én délelőttre az emberi faj lélekszáma minden addigi csúcsot megdöntött. Mára már el is felejtettük ezt a számot. Por és hamu vagyunk és fúj a szél.
2015. február 15-én délben még igazán gazdagnak érezhettem magam: még megvolt a pénzem az aznapi ebédre. Ma már nincsen meg az a pénz, és ezt bánom. Simán kibírtam volna ebéd nélkül.
2015. február 15-én nem találkoztam senkivel. Csak az eladóval a kínaiban. Meg a kávés kisasszonnyal. És a boltos nénivel. Ma is.
2015. február 15-én a Nagy Hadronütköztető fő célja a Higgs-bozon elcsípése volt, de azóta a szuperszimmetria megtalálására fókuszálnak a tudósok.
2015. február 15-e óta megbolondult az időjárás. Azóta minden délután süt a nap.
2015. február 15-én Dánia még a világ legbiztonságosabb országa volt. Ma terror sújtotta föld.
2015. február 15-én — tisztán emlékszem — még tartott a tűzszünet Ukrajnában. Az egész világ lélegzetvisszafojtva ujjongott. Mára a “legmodernebb fegyverrendszerek kísérleti laboratóriuma” lett Donyeck és környéke.
2015. február 15-én számtalan ádáz, kíméletlen küzdelem zajlott szerte a világon. Egy katalán csapat öt nullára megalázta ellenfelét. Sok más helyen is volt még vérengzés.
2015. február 15-én este tíz éve halt meg apám. Ma már tizenegy.
2015. február 15-én este mind úgy éreztük, az idő megállíthatatlan. A sötétség megint könyörtelenül beborította a világot.
2015. február 15-én vasárnap volt. Ma már szinte biztos, hogy nem vasárnap van.
2015. február 15-én még úgy volt, hogy “Hannibal ante portas”, de ma már mind tudjuk: “ha”-val nem kezdünk történelmi mondatot.